Rólam és a karrieremről

15 évesen indultam el teljesen egyedül Németországba, hogy komolyabb szinten folytassam a fejlődést. Öt évet töltöttem Düsseldorfban, az U16-tól az U20-as korosztályig, ahol először értettem meg igazán, mennyi munka kell ahhoz, hogy az ember ne csak helytálljon, hanem kiemelkedjen. Ott jöttem rá, hogy mennyi extra időt és edzést kell beletennem a napjaimba hogy ne csak ússzak az árral hanem, hogy kiemelkedő játékos is lehessek. 2012-2013 szezon végén kaptam az első nagyobb pofont, mikor azt gondoltam 1 év légioskodás után, hogy én vagyok a legjobb magyar hokis a korosztályomban, ennek ellenére az utolsó körben nem kerültem be a U18-as válogatottba amely megnyerte a U18-as világbajnokságot nélkülem. 2016-ban mikor már kezemben érezhettem a DEL es szerződésemet sajnos csalódnom kellett mert német állampolgárság hiányában nem kaptam meg a szerződésm és a Magyar Mol ligába kellett igazolnom a MAC hoz. 2 év alatt megtanulhattam hogyan is működik egy felnőtt profi csapat és volt szerencsém olyan nagyszerű emberektől tanulni mint, Kovács Csaba, Nagy Gergő, Pozsgai Tamás, Somogyi Balázs, Majoross Gergely és Svasznek Bence. A profi karrierem első két évében először ezüst érmesek majd arany érmesek lettünk ami papíron nagyon szépen néz ki viszont mentálisan meg kellett küzdenem azzal hogy 2 évig 4. sorosként játszottam, meccsenkénti 4-6 cserével ezért nagyon kettős érzés volt bennem mindig e szezonok alatt. 

2018-ban megkaptam a német állampolgárságom és mivel a német utánpótlásban sikerült kiemelkedően teljesítenem jó pár csapat ellen ezért sokaknak megmaradt a nevem a fejükben. Így alakult hogy Regensburg megadta az esélyt és leigazolt. Egy Teljesen professzionális csapat, hatalmas stadionnal és meccsenként 3000-4000 nézővel, - A Magyar 200-400-hoz képest -  teljesen elvarázsolt az atmoszféra. Egy hosszú 4 éves út alatti fejlődés, edzőcsere, egy pandémia miatt félbeszakított szezon és  2.helyezés után , sikerült felérjünk a csúcsra és megnyernünk a 24 csapatos bajnokságot és feljutnunk a DEL2 be. Azt gondoltam innen már nincs megállás de eljött az első nagyon pofon a karrieremben, egy szezon közepén érkező váll sérülés és műtét ami által nem tudtam bizonyítani és a szezon végén sajnos nem kaptam új szerződést. Egy új nagyon rossz csapatba kerültem rossz körülmények közé, teljesen mentális gödörbe kerülve ahol rosszul teljesítettem, miközben hétről hétre követhettem ahogy a volt csapatom nélkülem nyeri meg a DEL2 es bajnokságot. Ezek a mélypontok amik az akkori jelenben úgy érződtek hogy már nincs újra kiút a gödörből és minden nap kínszenvedés volt, idővel sokkal erősebbé tettek, megértettem hogy mire is kell fókuszálnom, mi kell ahhoz hogy újra önmagam még erősseb verziója lehessek. Az elmúlt 15 évben átélt hullámvölgyek után szinte már mindenre felkészültnek érzem magam bármi is jön a jövőben.

​