Filozófiám | Keresztury Mentor Program

jégkorong filozófiám

Mint a legtöbb jégkorongozónak nekem is az NHL-be jutás az álmom.

A kemény valóság viszont az hogy Európából rettentő nehéz eljutni oda, főleg a nem "jégkorongos nemzetekből" származó játékosoknak.

Az elmúlt 20 évben : - 0 Magyar játékost - 40 Német játékost - Kb. 2500 Észak Amerikai játékost draftoltak az NHL be.

Ha visszatekintek a az én korosztályomra 95-96-97 akikkel utánpótlásban együtt játszottam U10 és U14 között kb. 60-70 játékosból kb. 15-nek ha sikerült valamilyen profi szinten jégkorongozniuk. Az utolsó U20 csapatomból a felének nem sikerült profi jégkorongban folytatnia. Az hogy kiből lesz profi jégkorongozó és milyen szinten fog tudni játszani rettentő nehéz megítélni 16 éves korig, de még 16-20 éves kor között is rengeteg minden történhet ami befolyásolhatja egy játékos jövőjét, legyen szó akár saját döntései következményeiről vagy külső behatások általi változásokról.

az elmúlt 20 évben rengeteget fejlődött a magyar Jégkorong és a játékosok egyre jobbak, mégis Európán belül is messze nem vagyunk a legjobb nemzetek szintjén. És hiába vannak kiemelkedő magyar játékosaink akik magasabb szintű külföldi ligákban légióskodnak, azokban a bajnokságokban nem tudnak annyira kitűnni, vagy ha igen már túl öregen, ami ahhoz kellene hogy egy NHL csapat érdeklődését felkeltse, ráadásul olyan fiatalon hogy még draftolható lehessen az NHL-be.

Egy átlag felletti jégkorong játékos nem lehet csak 1 vagy 2 valamiben nagyon jó. Egy nagyon komplex és teljes csomagot kell kifejlesztenie. Hogy csak párat említsek: Fizikai erőnlét, technikai készségek, játékintelligencia, mentális felkészültség, csapatjáték, adaptáció az aktuális környezethez és lehetőségekhez, magatartás, nyitottság, megfelelő work-life balansz.

Ahhoz hogy valaki fizikailag és technikailag kimagasló legyen - korcsolyázás, passzolás, lövés, cselezés - minden adott a mai fejlett felszerelések, ütők és edzéslehetőségek, körülmények között és mondhatni tényleg csak a játékoson múlik mennyi időt tesz ennek a fejlesztésébe bele. Viszont vannak olyan készségek mint a játékintelligencia, mentális stabilitás, felkészülés, nyomás alatti helyes döntéshozatalok, amellyeket az edzők feladata lenne megtanítani a fejlődő gyerekeknél, hogy mikor elérnek a 16-20 éves korba kiemelkedő játékot tudjanak mutatni amely megnövelheti az esélyüket egy profi pálya megkezdéséhez.

Tudni, mit kell tenni, és keményen dolgozni azért, hogy meg is valósítsd.
Képesnek lenni megbirkózni a nyomással és a hibákkal anélkül, hogy elveszítenéd az önbizalmad vagy a hited.
Felkészültnek lenni.
Keményen játszani és a csapatot az első helyre tenni.
Tisztelni a csapattársaidat.
Fegyelmet és önkontrollt tartani.
Elkorcsolyázni a megtorlás csábítása elől. Blokkolni a lövéseket.
Megnyerni a korongot a palánknál egy nagyobb játékossal szemben, aki rád nehezedik.
Bekorizni a kapu előtti passzért úgy, hogy tudod a védő már készül leütközni.
Könyörtelennek lenni.
Addig hajtani magad, hogy a lehető legjobb legyél. És élni mindezzel.
Tovább menni akkor is, amikor már fáradt vagy.
Visszaküzdeni magad egy sérülésből.
A megoldásokra koncentrálni, nem panaszkodni.
Nem engedni alább, amikor két góllal hátrányban vagy – és akkor sem, ha két góllal vezetsz.
Kikapcsolni vagy félretenni mindent, ami negatív.
Úgy játszani, mintha minden egyes sorod dönthetné el a meccs kimenetelét.
A célra koncentrálni – arra, hogy megnyerd a meccset. Egy szoros meccsen, egygólos hátrányban, emberelőnyben, amikor valaki olcsó, alattomos ütést mér rád, ahelyett, hogy visszaütnél (és ezzel elveszítenéd az emberelőnyt), a célra koncentrálni: lehetőséget teremteni a csapatodnak a gólszerzésre.

Mikor elkezdtem gyerekekkel foglalkozni úgy éreztem, hogy valami hiányzik, valami olyan plusz ami felkarolja azokat a játékosokat és szülőket, akikmindent beleadnak, de mégis hiányzik nekik valami, ami egy szinttel feljebbemeli pket. A gyerekek és a szülők általában nem tudják igazán, hogy mennyimunka és áldozat kell, ahhoz, hogy valaki elérje az elképzelt célt. Ahogy régen én is, gondolom ma is sokan arról álmodoznak, hogy profikarriert fussanak be és az első magyar NHL sztárok legyenek.A mentor program célja, hogy ezt a szinte lehetetlen célt egy fokkalelérhetőbbé tegyem és segítsek Németországba kijutni próbajátékra, majdaztán itt sikeresen helytállni és mindent megtenni azért, hogy a kitűzött célokelérhetőek legyenek.

2018 óta minden évben több és egyre több német 18 évest draftolnak az NHL be.

Innen a német DNL junior ligából több lehetőség is van a profi karriere vagy akár az amerikai-kanadai egyetemi ligákba jutni. Ahonnan már van út az AHL-be, NHL-be. Az elmúlt tíz évben többen kerültek ki, mint például Leon Draiseitl, Dominik Kahum, Moritz Seider, Tim Stützle, JJ Peterka, Nico Sturm. És sorra draftolják le a fiatal német játékosokat. Viszont ehhez nem elég átlagosnak lenni, ehhez minden meccsen, edzésen, hétköznapokban tenni kell! És én ehhez szeretnék minden segítséget megadni és irányt mutatni a játékosoknak és a szülőknek is, hogy ezt a megfelelő , egyénre szabott életformát szigorúan követni tudják. Legyen szó itt edzésről, táplálkozásról, a pályán kívüli szokásokról, mentális felkészültségről, meccsnapi rutinról, hibák kezeléséről és még sok-sok másról. Manapság már rengeteg extra tábor vagy Skill edzési lehetőség van, ahol lehet fejlődni. VIszont az én fókuszom inkább arra irányul, hogy dolgozzunk a játékosok életmódján, mentális beállítottságán és felkészülésén, illetve segítsem a szülőket és a játékosokat a nehezebb döntések meghozásában.

Az én célom ezzel a mentor programmal nem az, hogy hamis ígéreteket adjak, hanem hogy valós képet mutassak és valódi segítséget nyújtsak. Pontosan tudom, min mennek keresztül a fiatal játékosok, mert én is végigjártam ezt az utat. Tudom, milyen nehéz döntéseket kell meghozni, milyen akadályok jönnek, és azt is, hogy sokszor milyen egyedül érzi magát az ember ebben a folyamatban. Mentorként az a feladatom, hogy ezt az utat ne egyedül kelljen végigjárni. Tudom, hogy nem mindenki lesz NHL-játékos, de hiszem, hogy mindenkiből ki lehet hozni a maximumot. És sokszor nem a tehetség a döntő, hanem a hozzáállás, a fegyelem, a mindennapi szokások és az, hogy van-e valaki, aki segít jó irányba haladni. Az én küldetésem az, hogy segítsek a játékosoknak közelebb kerülni a saját maximumukhoz. Ha egy játékos hajlandó dolgozni, tanulni és kilépni a komfortzónájából, akkor ebben a folyamatban minden támogatást meg fog kapni tőlem. Mert pontosan tudom, hogy egy álom nem attól válik valóra, hogy valaki csak hisz benne. Hanem attól, hogy minden nap tesz érte.

Összegezve olyan 16-18 éves magyar játékosokat kellene fejleszteni akik Európa legjobb utánpótlás bajnokságaiban, (Finn, Svéd, Cseh, Német, Svájc ) tudnának kiemelkedőt mutatni, mert hiába lesz valaki a legjobb a Magyar-Osztrák junior bajnokságban, nem fogja megmozgatni az WHL, OHL USHL, NHL, KHL, SHL, DEL, LIIGA, NL megfigyelőket, inkább csak a nemzeti válogatott irányába nyitja meg a kapukat.